Somogy megye területe a történelmünkben nagyot változott, mivel az Árpád-kor jó részében a megye D-i határa nem a Drávánál, hanem a Száva közelében volt. E határ fokozatosan északabbra került, így a megye a XIII. századra már csak a Dráváig terjedt, de később, 1541 után területe hosszú időre a Török Birodalom része lett. A török kiűzése után területe már viszonylag keveset változott, időszakosan a megyehatár melletti néhány település (elsősorban az ún. Répás-kerület) hovatartozása módosult. Később a legnagyobb változást 1950-ben a Szigetvári járás nagy részének Baranya megyéhez csatolása jelentette, emellett Somogy ugyanekkor kisebb, néhány községnyi területet Nagykanizsa és Szabadhídvég térségében elveszített, ill. Siófok és Tab környékén megkapott.
Korszakunkban a megye közel 6700 km2-es területe a magyarországi átlagos megyeterületet közel 50%-kal haladta meg, 166 000 fős lakosságával pedig a közepesnél valamivel nagyobb lélekszámú megyék közé sorolhatjuk, népsűrűsége pedig az országos átlag 80%-a körül volt. Erre a vidékre a viszonylag sűrű településhálózat a jellemző, a megyénkben 18 mezőváros és a kb. 300 község mellett kb. 290 puszta és mintegy 80 egyéb külterületi lakotthely (malom, csárda stb.) volt. Nemcsak a viszonylag magas településszám, hanem a használt, különböző időpontokban keletkezett források, adatösszeírások ellentmondó vagy téves adatai, pontatlanságai, de puszták és lakotthelyek lokalizálási problémái is a munkát megnehezítették.
A II. József nevéhez fűződő népszámlálás lakossági számadatai a felülvizsgált, 1787-es adatokat tükrözik. E számadatok a városok, mezővárosok, községek határaiban levő pusztákat, lakotthelyeket is magukban foglalják.
A római katolikusoknál a plébániák és filiák döntő hányada a Veszprémi Püspökséghez, kis részük pedig a Pécsi Püspökséghez tartozott, míg a Szentmártoni (ma: Pannonhalmi) főapátságnak két plébániája volt. Görögkeletiek csak igen kis számban, az összeírásuk szerint egyedül Szigetváron éltek, plébániájuk a Budai Püspökséghez tartozott. A református eklézsiák egy része – az összeírásaik szerint – a Dunamelléki Egyházkerület Felső-baranyai, ill. Külső-somogyi Egyházmegyéihez tartozott, míg a másik részük Ambrosius szerint a Dunántúli Egyházkerület Somogyi Egyházmegyéjéhez, ill. egy esetben (Hídvégváros) a Peremartoni Egyházmegyéjéhez tartozott.
A helyenként ellentmondásos források miatt esetenként a nyelvi adatok mélyebb elemzést igényelnek. Annyi megállapítható, hogy a falvak többsége mind a 4 használt forrásban magyar nyelvű volt, viszont a források szép számban közölnek más nemzetiségű (különböző megnevezésekkel elsősorban délszláv) falvakat, de még inkább az egyes falvakban különböző nemzetiségű, esetenként vegyes nemzetiségű lakosságot adnak meg.
A megyében a viszonylag nagyobb súlyt egyes főurak birtokai képviselték: legnagyobb birtokos a gr Festetics és a gr Batthyány családok, továbbá hg Esterházi Miklós, br Hunyady János, gr Széchenyi Ferenc, az egyházi birtokosok közül pedig a Veszprémi Püspökség és a Fehérvári Custodiátus voltak. A népszámlálási kiadványok szerint kb. 75 falu közbirtokosoké volt.
A községhatáros 1 : 144 000 léptékű térképünk elkészítéséhez elsősorban a korszakunkba eső térképeket használtuk, a településrészek lokalizálásához pedig – a mai térképeken kívül – a II. és III. katonai felmérések egyes szelvényeiből, illetve a Somogy megye földrajzi nevei című kötetből is sokat merítettünk.
A kötet külső borítóján levő térképen – a közigazgatási beosztás mellett – a római katolikus és a református felső szintű egyházigazgatási beosztás szerepel.
