Nyitra megye területe gyakorlatilag az Árpád-kor második felétől 1920-ig alig változott, legfeljebb időszakosan a megyehatár melletti egyik-másik település hovatartozása módosult. A megye 5750 km2-es területe a magyarországi (Erdély nélkül számított) átlagos megyeterületet jó 20%-kal haladta meg, 290 000 fős lakosságával viszont a Magyar Királyság harmadik legnagyobb lélekszámú vármegyéje volt, népsűrűsége pedig az országos átlagot 60%-kal lépte túl.
A Felvidékre, ezen belül erre a vidékre is jellemző a sűrű településhálózat, ugyanis a megyében Szakolca szabad királyi városon és Nyitra püspöki városon kívül 37 mezőváros, kb. 420 község, hozzávetőlegesen 80 puszta és jó 300 egyéb külterületi lakotthely (malom, csárda, irtvány stb.) volt. Nemcsak a rendkívül magas településszám, hanem a felhasznált, különböző időpontokban keletkezett források ellentmondó vagy téves adatai, pontatlanságai, az azóta eltelt időszak jelentős társadalmi és gazdasági változásai, nemkülönben az állami hovatartozás megváltozása a szerkesztés munkáját igen megnehezítették.
A II. József nevéhez fűződő népszámlálás lakosság számadatai a felülvizsgált, 1787-es adatokat tükrözi. A forrásban a városok, mezővárosok, községek és esetenként a puszták adatait településenként közölték, a számadatok a határukban levő lakotthelyeket is magukban foglalják.
A megyében a két legelterjedtebb felekezet: a római katolikus és az evangélikus volt, de kisebb számban reformátusok is éltek. A katolikus plébániák döntő hányada az Esztergomi Érsekséghez, ötödrészük a Nyitrai Püspökséghez tartozott, míg egy esperességet képviseltek a Besztercebányai Püspökség plébániái. Az evangélikus hívek döntő többsége a Dunán Inneni Egyházkerület Nyitrai Egyházmegyéjéhez, töredékük pedig a Bányai Egyházkerület Barsi Egyházmegyéjéhez tartozott. Református felekezetű lakosság a Nyitrai járásban található, parókiáik a Dunántúli Református Egyházkerület Komáromi Egyházmegyéjéhez tartoztak.
A lakosság nyelvére – sorozatunk állandó forrásai – a megye északi részein: a Vágújhelyi, a Szakolcai, a Bodoki és a Bajmóci járásban elsősorban szlovákokat említenek. A Nyitrai járásban kiegyensúlyozott a szlovák és a magyar etnikum aránya, a vegyes, a tisztán szlovák, ill. magyar lakosságú településekkel. Német nyelvű – inkább szórvány – lakosság pedig főként a városokban, pl. Szakolcán, Nyitrán, Németprónán, Érsekújvárott, Újvároskán és néhány Bajmóc környéki faluban található.
A birtokosokkal és birtokaikkal kapcsolatos forrásaink (a népszámlálás, az OSZK Catastrum omnium populosorum locorum c. összeírása és Vályi) alapján a megyében a legtöbb település közbirtokossági formában volt, de sok birtoka volt a Kamarának, a Nyitrai Püspökségnek, ill. káptalannak, és több főúrnak.
A községhatáros 1 : 144 000 léptékű térképünk elkészítéséhez elsősorban a korszakunkba eső térképeket használtuk, a települések lokalizálásához pedig – a mai térképeken kívül – a II. és III. katonai felmérések egyes szelvényeiből is sokat merítettünk.
A kötet külső borítóján levő térképen – a közigazgatási beosztás mellett – a római katolikus és az evangélikus felső szintű egyházigazgatási beosztás szerepel.
