Egyszerre elül mozgás támad. Jönnek vissza a mieink. Rohanok a helyemre. Látom, hogy rendetlenül özönleni kezdenek csapataink hátra, éppen felénk. Mögöttük, az árkok előtt feltűnik egy-két orosz alakja: előreszegezett puskával. No, most mi lesz? Ezt nem hagyjuk, gondolám. Mikor az első visszaszaladók már hozzánk érnek, előrerántott revolverrel éktelen ordítozásba fogok: „Vorwärts, vorwärts!” A század bátorságot kap; bizonyára a jobbszárnyon is akadt bátorítója. A kellő pillanatban felugrunk s rohanunk előre. „Vorwärts!” zúgja rajvonalunk, s rohamot fúj a trombita is. A hátrálók nagy része megáll, csatlakozik hozzánk. Az oroszok eltűnnek. Iskolapéldája az előrántásnak. A kritikus helyzet e megmentését, úgy látszik, Gaal sem remélte. Mielőtt előrerohantunk, még láttam, hogy az öreg hátravonul. Állítólag ezt telefonálta előbb az ezrednek: „Die Situation ist verloren.”