Baranya megye területe a történelmünkben nagyot változott, mivel az Árpád-kor első részében a Száváig tartott, a második részében a megye DNy-i határa a Drávánál, a D-i határa a Dráván túl a Pozsega havasa (ma: Papuk) K-i részének gerincén, a DK-i határa – Eszéket is beleértve – egy keskenyebb sávban ugyan, de szintén a Dráván túl húzódott. A megye határai 1541-ig alig változtak, ekkor területe hosszú időre a Török Birodalom része lett. A török kiűzése után a megye már csak a Dráváig terjedt, viszont időszakosan a megyehatárok mellett néhány település hovatartozása módosult. A korszakunkban Sellye és Okorág – a Ny-i határszélen – zárványokként ékelődtek be a megyébe, ami így is maradt az 1876-os megyerendezésig, attól kezdve Baranyához tartoztak. A későbbiekben – a világháború utáni szerb megszállást stb. nem említve – a legsúlyosabb és máig kiható változást 1920-ban a trianoni békediktátummal a megye DK-i részének a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz történő csatolása jelentette, e terület rövid időszakra, 1941 és 1944 között visszakerült Magyarországhoz. Az 1950-es megyerendezéskor Somogytól a Szigetvári járás nagy részét Baranyához csatolták.
Korszakunkban a megye 5100 km2-es területe a magyarországi átlagos megyeterületet 10%-kal haladta meg, a II. József-kori népszámláláskor a megye 175 000 fős lakosságával pedig az átlagosnál közel 30%-kal nagyobb lélekszámú, ill. közel 20%-kal nagyobb népsűrűségű megyék közé sorolható. Nem tartoznak az előbbi megyei adatokba Pécs szabad királyi város adatai, a város területe 71 km2, a lakossága 9151 fő volt. Baranya nagyobb részére a viszonylag sűrű településhálózat a jellemző, a megyénkben 8 mezőváros és a kb. 350 község mellett kb. 210 puszta és mintegy 200 egyéb, az alapvető forrásainkban szereplő külterületi lakotthely volt. A viszonylag magas településszám, a használt régi források ellentmondó vagy téves adatai, a bekövetkezett jelentős változások, az igen sok puszta és egyéb lakotthely lokalizálási problémái stb. a munkát megnehezítették.
A II. József nevéhez fűződő népszámlálás lakossági számadatai döntően a felülvizsgált, 1787-es adatokat tükrözik. E számadatok a városok, községek határaiban levő pusztákat, lakotthelyeket is magukban foglalják.
A római katolikusoknál a plébániák és filiák a Pécsi Püspökséghez tartoztak. Görögkeletiek csak kisebb számban, az összeírásuk szerint négytucatnyi településen éltek, plébániáik a Budai Püspökséghez tartoztak. A református eklézsiák legnagyobb része a Dunamelléki Egyházkerület Felső-baranyai, ill. Alsó-baranyai Egyházmegyéjéhez, míg két falu a kerület Tolnai Egyházmegyéjéhez tartozott.
A helyenként ellentmondásos források miatt esetenként a nyelvi adatok mélyebb elemzést igényelnek. Annyi megállapítható, hogy a nyelvi adatokat tartalmazó forrásainkban szereplő 360 település közül egységesen magyar, ill. német nyelvű volt a falvak kb. 40, ill. 10%-a, a valamelyik vagy több déli szláv nyelvet használó faluk aránya 6–7% volt, míg a többi település vegyes lakosságú volt. A forrásainkban a használt nyelvek között legtöbbször – abszolút többséget alkotva – a magyar fordul elő (kb. 760), a német kb. 360, a déli szláv nyelvek pedig kb. 200 alkalommal szerepelnek. Az adataink arról tanúskodnak, hogy sokszor a nyelv adatát a vallási hovatartozással együtt kell vizsgálni.
A megyében a viszonylag nagyobb súlyt egyes főurak birtokai képviselték: legnagyobb birtokosok a gr Batthyány és a gr Esterházy családok voltak, de nagyobb birtokokkal bírt Krisztina főhercegnő, illetve a Kamara vallásalapja, ill. tanulmányi alapja, amelyek az egyházaktól elvett birtokokat kezelték. Mellettük még a Petrovszky családnak, az egyházi birtokosok közül pedig a Pécsi Püspökségnek és a káptalannak volt több birtoka. Kívülük még sok kisebb birtokos volt.
A községhatáros 1 : 144 000 léptékű térképünk elkészítéséhez – a Baranya megye átnézeti térképén kívül – elsősorban a korszakunkba eső térképeket alkalmaztuk. A településrészek lokalizálásához pedig – a katonai felmérések egyes szelvényein kívül – a mai térképeket és szakmunkákat, leginkább a Baranya megye földrajzi nevei I–II. c. kiadványt tudtuk jól használni.
A kötet külső borítóján – a közigazgatási beosztással együtt – a római katolikus, a református és a görögkeleti felső szintű egyházigazgatás térképe található.
