Bács vármegye korszakunkban magában foglalta a késő középkori Bács vármegye nagy részét (a Tisza és a Duna torkolata környékén 1750-ben kialakított, a Szlavóniai határőrvidékhez tartozó titeli Sajkás (Csajkás) kerület nélkül), a középkorban még önálló Bodrog vármegye nagyobb (D-i) részét, emellett a középkori Csongrád megye és Halasszék déli felét is. E területeket a XVIII. században már együtt igazgatták, de hivatalos egyesítésüket Bács vármegye néven csak az 1802. évi országgyűlésen határozták el. A későbbiekben – az 1848–49. évi szabadságharc leverését követően létrehozott Szerb Vajdaság és Temesi Bánság 1850–1860 közötti időszaka kivételével – egy közigazgatási egységet alkotott egészen 1918-ig, de közben (a határőrvidékek polgárosítási folyamata alatt, 1873-ban) kiegészült a visszacsatolt Sajkás kerület területével, ekkor a megyenév is Bács-Bodrogra változott.

Bács megye területe a magyarországi átlagos megyeterület kétszeresét is meghaladta. Ennek megfelelően, valamint elsősorban a másfél évszázados török hódoltság következtében történt be- és áttelepítések, továbbá a visszatelepülések eredményeként a nagyobb lélekszámú megyék közé sorolhatjuk, népsűrűsége pedig az országos átlag 70%-a körül volt. Az Alföldre, ezen belül erre a vidékre is jellemző a viszonylag ritka településhálózat (1780–81-ben a Tabella Locorum megyénkben Szabadka, Újvidék és Zombor szabad királyi városokon kívül csak 8 mezővárost, kb. 80 községet, egy jó tucat pusztát és néhány egyéb lakotthelyet rögzített). Ennek ellenére e kötet szerkesztését a használt, főleg az egykorú, de eltérő időpontokban keletkezett források ellentmondó vagy téves adatai, pontatlanságai, az azóta eltelt időszak jelentős társadalmi és gazdasági változásai (beleértve az újabb, részletes térképi források hiányát is) a munkát igen megnehezítették. Az egyes források között felmerült ellentmondások rögzítése, ill. részbeni megválaszolása, a témához kapcsolódó, esetenként feltételes megjegyzések a jegyzetekben találhatók, de jó néhány kérdésben még további, ám elsősorban helytörténeti kutatás szükséges.