A kötet a „mi” és az „ők”, a nemzetképek, sztereotípiák, nemzetépítési programok megalkotását és használatát vizsgálja Közép-Európa történetében. Bár a kötet teljességre nem törekedhet, számos nézőpontot, tudományos keretet és lehetőséget bemutat.

A kötet igen fontos és lényeges célokat tűz maga elé. Egyrészt egy olyan tematikát, a közösségi identitásképződést állít a középpontba, amely aktualitása a globalizálódó világban nem hogy gyengül, de inkább erősödik. Másrészt szakítani kíván az identitás, ezen belül a nemzeti identitás tértől és időtől független értelmezésével, és éppen ezért az egyes etnikai, kulturális identitásokat mindig történeti kontextusba kívánja elhelyezni, és hangsúlyozza ezen identitások változékonyságát. Harmadrészt hangsúlyozza, hogy a kollektív identitás képződése különböző szinteken és színtereken történik, és e folyamatban különböző aktorok vesznek részt. Negyedrészt a nemzeti-etnikai képek, önképek és identitások képződését, fennmaradását és módosulását a Kárpát medencében és „környékén” együtt élő népek etnikumok, nemzetek identitás-világának egymásra vonatkoztatásában kívánja értelmezni.

Nem véletlen, hogy a fenti, és további ám itt nem taglalt szempontok párhuzamos követése nyomán egy interdiszciplináris szöveggyűjtemény jött létre, amelybe eszmetörténeti, történetszociológiai, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, stb. írások kerültek egymás mellé, és tárgyalják az említett kérdéseket igen eltérő fogalmi apparátussal, módszertani nézőpontokból. Ez különösen annak az igénynek felel meg, hogy az identitásképződésnek eltérő terei és színterei, szereplői és vonatkozásai vannak.