Kuffart Hajnalka: Mátyás király és a nápolyi bárók lázadása
Kuffart Hajnalka: Mátyás király és a nápolyi bárók lázadása
Budapest, ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja, 2026. 343 p.
Raktári jelzet: E042085
Mi köze lehetett Hunyadi Mátyásnak a nápolyi bárók lázadásához?
Az impozáns borítóval ellátott kötet egy, a magyar közönség számára jórészt ismeretlen történeti epizódot mutat be. Mátyás ugyanis nem csupán Otranto török megszállásakor (1480–1481) küldött csapatokat a Nápolyi Királyság megsegítésére, hanem 1486-ban is, miután 1485-ben fellázadtak a nápolyi bárók Beatrix apja (I. Ferdinánd nápolyi király) ellen. A kötet több éves kutatómunka eredménye. A szerző – esetenként korabeli rejtjelezéssel titkosított – középkori olasz és latin levéltári iratok alapján, szövevényes kémregénybe illő, több szálon futó cselekménysort rekonstruált.
A magyar uralkodó előbb a diplomácia eszközeivel igyekezett segíteni, majd a magyar országgyűléssel megszavaztatta a katonai missziót. Az országgyűlés néhány hevesebb jelenetébe, főként ferrarai követjelentések révén pillanthatunk be, ahol a magyar nemesek például azt a rigmust skandálták, hogy „éljen Ferdinánd, vesszen az egyház”.
A könyv egyik fő állítása, hogy a nápolyi bárók elleni katonai segítségnyújtás összefüggött az esztergomi érseki szék betöltésének kérdésével. Mindkettő Mátyás dinasztikus politikájának részét képezte, egyúttal pedig a magyar király hatalmának demonstrálására is szolgált a római pápával szemben. Ilyen körülmények között válhatott – a pápa ellenkezése dacára – a hétéves Ippolito d’Este a magyar egyház fejévé.
A történet jól szemlélteti, mekkora különbség van a magyar és az itáliai forrásadottságok között ugyanarra a néhány évre vonatkozóan: ez a konfliktusos időszak ugyanis Itáliában szinte robbanásszerű iratkeletkezéssel járt, ami lehetővé teszi az események több szempontú vizsgálatát. Néha azonban nem is olyan egyszerű mindebből összegereblyézni a magyar vonatkozású részleteket.
Az alapos gyűjtőmunka eredményét, a bőséges jegyzetanyag mellett a kötet második felében található 28 korabeli dokumentum közlése szemlélteti. Ezek magyar fordítása azt a célt is szolgálja, hogy az olvasók közvetlenül megismerkedhessenek a történet részleteivel.
A kötet tudományos igénnyel készült, de az események olvasmányos bemutatása a középkori történelem iránt érdeklődők számára is élvezetes betekintést nyújt Mátyás király kevésbé ismert itáliai vállalkozásába.
Az impozáns borítóval ellátott kötet egy, a magyar közönség számára jórészt ismeretlen történeti epizódot mutat be. Mátyás ugyanis nem csupán Otranto török megszállásakor (1480–1481) küldött csapatokat a Nápolyi Királyság megsegítésére, hanem 1486-ban is, miután 1485-ben fellázadtak a nápolyi bárók Beatrix apja (I. Ferdinánd nápolyi király) ellen. A kötet több éves kutatómunka eredménye. A szerző – esetenként korabeli rejtjelezéssel titkosított – középkori olasz és latin levéltári iratok alapján, szövevényes kémregénybe illő, több szálon futó cselekménysort rekonstruált.
A magyar uralkodó előbb a diplomácia eszközeivel igyekezett segíteni, majd a magyar országgyűléssel megszavaztatta a katonai missziót. Az országgyűlés néhány hevesebb jelenetébe, főként ferrarai követjelentések révén pillanthatunk be, ahol a magyar nemesek például azt a rigmust skandálták, hogy „éljen Ferdinánd, vesszen az egyház”.
A könyv egyik fő állítása, hogy a nápolyi bárók elleni katonai segítségnyújtás összefüggött az esztergomi érseki szék betöltésének kérdésével. Mindkettő Mátyás dinasztikus politikájának részét képezte, egyúttal pedig a magyar király hatalmának demonstrálására is szolgált a római pápával szemben. Ilyen körülmények között válhatott – a pápa ellenkezése dacára – a hétéves Ippolito d’Este a magyar egyház fejévé.
A történet jól szemlélteti, mekkora különbség van a magyar és az itáliai forrásadottságok között ugyanarra a néhány évre vonatkozóan: ez a konfliktusos időszak ugyanis Itáliában szinte robbanásszerű iratkeletkezéssel járt, ami lehetővé teszi az események több szempontú vizsgálatát. Néha azonban nem is olyan egyszerű mindebből összegereblyézni a magyar vonatkozású részleteket.
Az alapos gyűjtőmunka eredményét, a bőséges jegyzetanyag mellett a kötet második felében található 28 korabeli dokumentum közlése szemlélteti. Ezek magyar fordítása azt a célt is szolgálja, hogy az olvasók közvetlenül megismerkedhessenek a történet részleteivel.
A kötet tudományos igénnyel készült, de az események olvasmányos bemutatása a középkori történelem iránt érdeklődők számára is élvezetes betekintést nyújt Mátyás király kevésbé ismert itáliai vállalkozásába.
2026.11.02.
