Dr. Néveri István – Papp Zoltán: Veterános történetek. Klasszikus kerekek

„Július tüze égett” – bömböl a rádióból a régi sláger. Beköszöntött az igazi nyár, a kánikula, az autós kirándulások ideje. Nézzük a tájat a légkondicionált autóból, az összeolvadó fasorokat és a Balaton kékjét. Az idén 140 éves személyautózás a távolságokat legyőző személyes szabadságélményt adott tömegeknek – és egy új státuszszimbólumot, kultusztárgyat: a Gépkocsit.

Dr. Néveri István – a társszerzővé avanzsált Papp Zoltán gyönyörű autós részletfotóival gazdagon illusztrált – albumának lapozgatása is egy kalandtúra: a Klasszikus kerekek birodalmába. Veterános történeteket ígér – és valóban, OT (Old Timer) rendszámú járműcsodák bemutatásával kóstolhatunk bele a veteránautózás költséges hóbortjának hódolók világába. Hiszen valahol hóbort is ez, „zakkanás”, hogy pénzt és időt nem spórolva tart életben valaki több évtizedes kocsikat – és persze értékőrzés is, mert minden autó egy darab ipartörténet, egy darab dizájntörténet – és a benne egykor ült sofőrök és utasok emlékeinek időkapszulája.

A keménykötéses, tetszetős albumban bemutatott „géperejű önjárók” közül a legrégebbi egy 1902-es Schacht Model H, lényegében lónélküli, motorizált hintó, a legújabb egy mindössze 9 éves (de nagy hagyományú) nyitott sportkocsi, az AC Cobra 427 SC. Tizenhét kocsi, tizenhét történet. Egy 1930-as évekbeli Renault autóbusz és egy ötvenes évekbeli, összetéveszthetetlenül piros Csepel tűzoltóautó képviseli a nagy járműveket, a többi 15 autó a személyautózás köréből való. A kötet csalódást fog okozni a népautók kedvelőinek – nincs benne bogárhátú Volkswagen, se Trabant, se Zaporozsec -, inkább ritkább kuriózumokon keresztül mutatják meg az alkotók az autókultúra szépségeit. Mérnöki zsenialitást, a motorterek és műszerfalak ötletes megoldásait, a forma időtállóságát. Mindazt, ami miatt a nyaralásban a balatoni platánok illata mellett a benzingőz szaga és az úttalan utakon zötykölődés is kellemesen emlékezetes.