Íróbarátságok című sorozatunkban olyan írókat, költőket mutatunk be, akiket nem csak az írás és az irodalom, hanem a barátság is összeköti.
Arany és Petőfi legendás barátsága közismert tény, viszont Petőfi a korszak egyik nagy írójával is baráti viszonyt ápolt. Jókai Mór és Petőfi Sándor 1841-ben a pápai református kollégiumban találkozott először, majd egyfajta testvéri viszony alakult ki közöttük, amelyben a tapasztaltabb, két évvel idősebb Petőfi Sándor bátyként pátyolgatta Jókai Mórt. Irodalmi tevékenységük is ekkor bontakozott ki a helyi önképző körben, Jókai az Istenítélet című novellájáért, Petőfi Sándor pedig a Szín és való című verséért kapott díjat. A barátság nem kizárólag a művészi kiteljesedésben jelent meg, a két irodalmár magánéletét is átszőtte, ilyen eset volt például, hogy Jókai Mór fél évig lakótársa is volt a Petőfinek, pontosabban 1847 őszétől albérlőként lakott a házaspár Dohány utcai lakásában. Az író és a költő Pesten a polgári független Magyarország megteremtésének szellemében 1846-ban életre hívta a Tízek Társaságát, amelynek tagjai azután az 1848-as márciusi ifjakként váltak ismertté. A nevezetes március 15-i napon Jókai megismerte a nála 8 évvel idősebb és elvált Laborfalvi Rózát, akibe hamar beleszeretett. Petőfi azonban ellenezte a házassági szándékukat, olyannyira, hogy barátja édesanyjával összefogva próbálta megakadályozni az esküvőjüket. Amikor ez nem sikerült, levélben meg is írta, soha többé nem akar hallani egykori lakótársáról. Szerencsére 1849 nyarán a két fiatalembernek még volt alkalma kibékülni, mielőtt Petőfi bevonult harcolni, így békében váltak el egymástól.
