90 éves Szakonyi Károly, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, dramaturg
Budapesten született 1931. október 26-án Németh Károly néven. Anyai nagyanyja szülőfalujának neve után választotta előbb írói névként, majd 1963-ban polgári névként is a Szakonyi nevet. A budapesti VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban tanult. A VI. osztály után kimaradt, felvételizett a Színművészeti Főiskolára színész szakra, ahova nem vették fel. A kötelező katonai szolgálat után segédmunkás lett a MEGÉV mezőgazdasági gépértékesítő vállalatnál, majd csomagoló, raktáros. Egy idő után anyagbeszerző, kocsikísérő; majd a vállalat vidéki, kecskeméti telepén telepvezető. 1954 tavaszán a Belügyminisztériumba került polgári alkalmazottnak. Majd a Zuglói Kötöttáru Gyárban betanított munkás, nyolc gépen dolgozott. Éjszaka a gépek mellett Balzacot olvasott, és más könyvtári könyveket. 1956–57-ben betanított munkás a Dekorációs Vállalatnál, majd a Képzőművészeti Alap rézkarcügynöke (egy darab rézkarcot sem adott el). Ezután az SZTK-nál betegellenőr; 1958 augusztusától novemberéig a Budapesti Hajtóműgyár anyagmozgató segédmunkása.
Miniszteri engedéllyel egyetemre járhatott, magyar–népművelő szakra, Szabó Istvánnal, Kertész Ákossal – de hamarosan kimaradt. 1963 januárjától dramaturgiai ösztöndíjas volt a Nemzeti Színháznál. Megírta első drámáját, az Életem, Zsókát. Ettől kezdve élete szorosan a színház világához kötődött. 1966-ig a Nemzeti Színház, 1975-től 1978-ig a Miskolci Nemzeti Színház, 1982-től 1988-ig a győri Kisfaludy Színház, 1989-től a pécsi Nemzeti Színház, 1993-tól a debreceni Csokonai Színház dramaturgja és címzetes örökös tagja. Közben 1984-től 1990-ig a Magyar Nemzet munkatársa.
Elbeszélései, regényei mellett sorra mutatják be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit. Gyakran hangzottak el rádiójátékai, és a hetvenes évektől kibontakozott tárcaírói munkássága. Rendkívül tevékeny az irodalmi élet szervezésében is. 1977-től 1982-ig a Kortárs, 1989–1991-ben az Új Idő szerkesztőbizottságának, 1990–1991-ben az Új Írás Tanácsadó Testületének a tagja, 1993-tól a Lyukasóra címzetes kiadója, szerkesztőségi tagja.
Az irodalmi élet résztvevőinek elismerését, bizalmát fejezik ki testületi, kuratóriumi megbízatásai. 1962-ben vették fel a Magyar Írók Szövetségébe és az Irodalmi Alapba; a hetvenes évek elejétől az Írószövetség választmányában, majd a drámai szakosztály vezetőségében tevékenykedett, az utóbbi években annak elnökeként. A hetvenes évek elejétől két évtizedig részt vett az Irodalmi Alap vezetésében. A hetvenes évek végétől tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának, majd a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumának. Évekig tagja volt a Kossuth-díj Irodalmi Albizottságának, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1996-tól 2013-ig a Magyar Művészeti Akadémiának, és máig tagja a Francia Drámaírók Szövetségének (Société des Auteurs et Compositeurs Dramatique).
Ötször nősült, 4 gyermek apja.
Művei ingyenesen elérhetők a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán.
A kép és szöveg forrása: pim.hu
50 éve hunyt el Macskássy Gyula, a magyar animáció atyja
Macskássy Gyula pályája az 1930-as évek elején Bortnyik Sándor Bauhaus szellemiségű iskolájából, a Műhelyből indult. 20 évesen két társával, Halász Jánossal (a későbbi, Oscar-díjra is jelölt John Halas-szal) és Kassowitz Félixszel alapította a reklámgrafikára és mozgóképes reklámra szakosodott Coloriton Stúdiót. Ekkor kezdett kialakulni az európai avantgárd és az amerikai rajzfilm hatását mutató, magyar népi motívumokra épülő egyedi stílusa. Négy évtizeden átívelő pályafutása alatt, mintegy 150 film elkészítésében közreműködött. Nevéhez fűződik: A kiskakas gyémánt félkrajcárja, a Ceruza és radír, a Két bors ökröcske - a Frakk, a macskák réme korai epizódjainak pedig társrendezője volt. Ő indította el az animációs sorozatfilmgyártást a 60-as években a Peti, majd a Gusztáv című sorozattal.
140 éve született Pablo Picasso (1881–1973) spanyol festő
Picasso nemcsak festett, hanem szobrot, kerámiát, mozaikot is alkotott, belekóstolt a színpadi tervezésbe, sőt grafikák is kerültek ki a kezei alól. Picasso apja maga is festő volt, ám amikor felfedezte fia tehetségét, minden erejét az ő támogatására fordította. Picassót tizenöt évesen felvették a királyi képzőművészeti akadémiára, de ő inkább Párizsba utazott magát képezni, ahol számos ismeretséget kötött, baráti körébe tartozott többek között Henri Matisse, Guillaume Apollinaire és Max Jakob.