Marjane Satrapi: Persepolis

1980-ban járunk, amikor is egy tízéves kislány világa a feje tetejére fordul. A nagy szabadságból hirtelen egy olyan világba csöppen, ahol kötelező elfedni a lányok haját, máskülönben az újonnan kiépült totalitárius rendszer erkölcstelennek bélyegzi őket. Azok a rokonai, vagy közeli ismerősei, akik azelőtt forradalmi megmozdulások legaktívabb tagjai voltak, eltűnnek. Az erkölcsrendészeti feladatot ellátó forradalmi gárda, és a forradalmi felügyelőnők tekintetének kereszttüzében a kedvenc popkazetták megvásárlása sem volt számára egy leányálom.

Marjane-nak szerencséje volt, a szülei figyeltek arra, nehogy ténylegesen megfosszák lányukat a szabadságától. Rendelkeztek azzal a kellő műveltséggel is, amellyel támogatni tudták a bécsi francia gimnáziumban töltött tanulóéveit, majd azt követően felsőfokú művészeti stúdiumait is az ő segítségükkel, Iránban végezte el.

Marjane a forradalmi események viharaiban megélt felnőtté válását örökítette meg nagy képregényében. A mű egyszerre képzőművészeti alkotás és kordokumentum. Sokat adott ezzel az eljövendő nemzedékeknek a nőjogi küzdelmek kiemelt fontosságú területein, egyszersmind gyönyörű képkockákon keresztül mesélte el nekünk viszontagságait. Szerencsére Satrapi alkotása humorban sem szenved hiányt. Példának hozhatjuk itt a kisiskolások morbid humorát, valamint adott esetekben az átlagos lányok elvárásait, szemben az alkotó már akkor is nagyon határozott, egyedi elképzeléseivel.

Nemcsak a fejezeteket bevezető grafikák, hanem az egyes képkockák is sokszor emlékeztetnek az ázsiai ország klasszikus ikonográfiai megoldásaira. Meseszerű képei, a forradalmi eseményeket a fametszetekre emlékeztető, durvább kivitelezésű grafikái a lehető legnagyobb erővel képesek a szerző tapasztalatait átadni.

"Kolostor"