1938. május 9-én hunyt el Lux Terka, rá emlékezünk
Lux Terka 1879-ben született Dancsházi Oláh Ida néven. 1900-tól írásait már a Budapesti Napló és A Hét is közli. A Budapesti Naplót, a liberális értelmiség és a felső középosztály lapját említi meg egyedül saját rövid önéletrajzában, mely a Száz magyarok könyvei című antológiában jelent meg. Itt a lap olyan nagynevű munkatársaival dolgozhatott együtt, mint Molnár Ferenc, Ady Endre, Kosztolányi Dezső.
1900-ban a Légrády testvérek lapjának, a Pesti Hírlapnak lesz állandó munkatársa, ahol körülbelül a 1920-as évek végéig dolgozik.
1901-ben jelenik meg első novellája a Vasárnapi Újságban Brigitta jegyzeteiből címmel.
Írásaiban realista eszközökkel ábrázolja Budapest társadalmi berendezkedését, a nő helyzetét és szerepét ebben a modern, változó közegben és környezetben. Szociografikus érzékenységgel és érdeklődéssel fordul témái felé, de olykor a szatirikus stílus is dominál szövegeiben (például a Marcsa gondolatai és a Lenci naplója című kisregényekben, melyek a Jane Austen-i populáris-szatirikus hagyomány folytatóinak, illetve kikarikírozóinak és a mai szingliregény előzményeinek tekinthetők). Fontos témája továbbá az írásaiban újra és újra felbukkanó antiszemitizmus kérdése, melyet nyilvánvalóan elítélt.
1903-ban publikálja első könyveit, a Marcsa gondolatait (mely egy kisregényt és novellákat tartalmaz) és a Mesék című vékony mesekötetet. Ettől kezdve egy-két-három évente jelentkezik újabb regényekkel, novelláskötetekkel, és egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Máig legismertebb regénye, a Budapest: Schneider Fáni regénye 1908-ban jelenik meg. Ebben a Goriot apóra emlékeztető fejlődési regényben a Budapest mint nő metafora bomlik ki: az akkori közvélekedés szerint a főváros olyan, mint egy femme fatale, a férfiak végzetét okozó, ellenállhatatlan nő – pont mint Schneider Fáni, a regény hőse, aki éppúgy kiábrándul a városból, mint Balzac történetében Rastignac Párizsból. Lux azonban mégsem hibáztatja a nagyvárosi életformát a társadalom bajaiért, nem keres bűnbakot, s ezt regénye előszavában is kifejti. Ugyanakkor a könyv rámutat a feudalista rendtől szabadulni képtelen társadalom válságára.
Műveiben visszatérő elem a nemeket érintő társadalmi egyenlőtlenség egyik aspektusaként annak a problémának a hangsúlyozása, hogy a nagyvárosi életforma erkölcsvesztő hatása több veszélyt rejt az egyedülálló vagy az önálló érvényesülésre vágyó nőkre (az úgynevezett „new woman”-re), mint a férfiakra nézve. Novelláira a „női szöveg” többhangúsága jellemző: a társadalmi változások hatására felbomlik a női-férfi hierarchia, s ennek következtében a klasszikus igaz-hamis oppozíciók is ellehetetlenülnek. Lux szövegei a férfi és a nő közötti viszonyrendszerben felmerülő igazság-hazugság relativizmusának kérdését járják körül.
1912-ben megjelenik Az Isten fia és az Ördög fia című regénye, melyet egy évvel később Lázár János rendező megfilmesít. 1913-ban rövid ideig a Színház című lap főszerkesztőjeként dolgozik, Az álomherceg címmel operettet is ír, melyet a Fővárosi Orpheum bemutat a háború alatt. Élete utolsó hét évében nem publikál, de 1941-ben posztumusz kiadják Nápoly és Buda című, Aragóniai Beatrixról szóló, kevéssé sikerült történelmi regényét, mely megjelenésekor nagy népszerűségnek örvend.
Kortársai közül Kóbor Tamás írásművészete hatott rá, valamint a francia realista és naturalista írók, leginkább Balzac; bár ő maga meg volt győződve egyediségéről. „Nem tanított, nem vezetett senki, nem utánoztam senkit, és mindig erősen vigyáztam, hogy idegen hatás alá ne kerüljek. A magyar íróművészek közül Jókait s Kiss Józsefet szerettem, s a külföldiek közül a francia klasszikusokat és az oroszokat.”, írja rövid önéletrajzában. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy könyvei, melyeket feltehetőleg nem csak nők olvastak, már életében több kiadást megértek.
Források:
Fábri Anna: „Mit lehet írni Pestről?” (A Krúdy-művek Budapestjéről). In: Budapest Negyed 34.
Földvári József: „Egy hazug asszony nem hazug asszony”: Lux Terka nem Lux Terka. In: Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás: Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról. Ráció, Budapest 2009. p. 82–88.
Kádár Judit: „Embervért iszik, aranyat eszik”: Lux Terka Budapestje (Utószó). In: Budapest: Schneider Fáni regénye. Noran, Budapest 2011. p. 251–274. ELTE